Fő menü
VERSEK A KÖZELI VÉGTELENHEZ



VERSEK MINDENKINEK, MINDENHOVÁ! (Fogarassy: fcsb)


Re: Ezékiel 25.17

Ha megyek elöl megyek, gyere!
Látod - önzőséggel tele telitett,
Igazságok féligazsága a sorsom,
De gonoszsággal paktálva oltom!

Nézz rám, - vissza nem mehetsz!

Kell, ki átvezet, mindig megértve!
A számadó jó akarat nevében ad,
Védi lelkedet, hogy édes véredet,
Vihesd tova - megmenteni létedet!
(Ponyvaregény retrofitting, 2010)




IKARUSZUL

Napnak neki bátran, csillogó realitásban,
Szárnyat vetve éppen, horizontra mégsem,
Fanyarul sugallva, merészen fel, s kutatva,
Fényesen vagy fénytelen lehet vaskos életem! 

Ki csak nézi lenti lénnyel, váró televénnyel,
Nem borul fel sok erénnyel, lehet holnapja,
Senki nem bolygatja, miért maradt hidegen,
Könny nélkül, ha elveszen - a hős hőstelen!


EGYENSÚLY VAVA

Arcok beforduló éle, az egyensúlyt remélve,
Három peremen fordulhat magába merőn,
Kitámasztón, egymásba szőve, fonó vigaszt,
Akkor fogja meg, ha senkit-soha nem riaszt! 

Bohóc hajója emeli égbe gömbölyű fényemet,
Két testen, egy nemben, kar lebben, csíkosan,
Kockás keretben, a tébolygó rohanás mered,
Ha akarod, ha nem, az egyensúlyod megleled!


SZERELMETES LÉPTETÉS

Kézben tartom eszem, szívem alakítom,
Hány fele teszem, hárommá szakítom,
Egybeforgó élemet bátran odateszem,
Lehajtom fejem, és kifordítom szemem. 

Kettéhasadt akkor, minek nincs már fele,
Kezemmel tartott szívem, elárvulhat bele,
Átléptem szerelmem, más lett másikfele,
Elhalványult álmom - páratlanult bele!




HŰ de NŐ

Fartól

Csillogó, vékonyka deréki kéj,

Rámutató, vészesen tökélyes mellszegély,

Bájosan hívó rózsás kacsópár,

Szendén vadító leszegett félhomály!

Talpát elérem, megérem akkor,

A mindentől távoli szerelmes napkor,

Csókkal dobhatok vállára szépet,

Tökéletes formában kaphatok

Létet!




AMERIGO  TOT  APOTEOZISA
Megdicsőülő gondolat, hogy
Mag és a Föld egybe maradt,
Ember, aki festett ablakkeretet,
II. János Pállal együtt feküdt,
És lábadozta a hívő beteget,
Ki Bartókhoz mérte a kozmoszt,
Megcsinálta magát - Dionysost!



PICASSO de GALAMB

Megismerhetem magam, de csak fehéren,
Lelkem tiszta lehet, ha galambnak remélem,
Látom agyad és gyűlölöm énem hatalmát,
Megértenéd szellemem, ha vakon akarnád! 

Polinéz evezőm evezi érzelmem óceánját,
Gyűlölöm tettem, mert nem értik határát, 
Lehetek furamás, én is kocka-forma leszek,
Szabad galambokkal végtelenbe veszek! 

Cirkuszolnék, de ottmaradhat fájó nyoma,
Nevető bohócoknak pirosan fekete foga,
Kékcsíkos tengeri só, fehér nadrág röviden,
Elmondom bajomat, de ne fuss el szerelem!


KLIMTOMÁNIA
Barátságom jéghatára, kulturáltan van bezárva,
Kurta öröm, dacos félhold, borzasztóan adalékolt,
Töménytelen együttérzés, vállalható félrenézés,
Teljességgel érthetetlen, ha a nemlét mérhetetlen!



Valahogy így......

Könnyes széle leforduló,
Álló bibén lekonyuló,
Fehérből pirosba futó,
Dédelgető szellőt hunyó,
Fénylő napon kibontató,
Ellen neki nem állható,
Mosolyodat kéri! Add!






KILÓGOK
KILÓGOK A VÉGTELENBŐL, SZEMREHÁNYOK FÉLELEMBŐL,
MEGKÖTHETNÉK BÁRHOVA, DE NEM ÉR EL A LÁBNYOMA,
LEBEGTETŐ NYÁRI TETŐ, TÉLBE FORDULT KECSEGTETŐ,
KITOLONCOLT FÉLÉLETEK, ELTOLHATÓ MERÉNYLETEK,
BABOS KÁVÉ SZEMET SZEDŐ, BELSŐKERTI MERENGETŐ,
MÉLYRE BEÉLT, VASTAGON VÉLT, DÁRDAVETETT VÍZIO,
BESZAKÍTOTT, TOMPOR NYOMOTT, HÁLAADÓ VÉRADÓ,
KILÓGOK MOST ÉLETEMBŐL, HÁT HALLGASSON A RÁDIÓ!







HIÁBA KÖNYÖRÖGSZ
  
Hiába könyörög a lónak a pók ma,
Fonjon hálót és legyen függő pilóta!  

Hiába könyörög a jópapnak a sátán,
Úgysem viszi be a templomba a hátán!  

Hiába könyörög neked a madár hogy „fly”
De ha nincs szárnyad? Ez egy ilyen szabály!

Hiába könyörögsz, héj ember észre már,
Ha nem vagy AZ, akkor jobb a félhomály!




Kétszaxis  

Gyere már, gyere már, hol talál meg a nyár,
Szegett kedvem sietve hagyom, villanyozom,
Feltalálkozom, amitől soha nem botladozom.  

Gyere, gyere már, soha nem talál meg a nyár,

Sokat mondtam neki bár, nem-nem a szava száll,
Elhagyott kaszakőben ragyogó szikra mire vár. 

Dobbanó, robbanó levetett csizmaszár, kalapál,
Hova vár, mikor áll, elengedett szamovár, habár,
Tépett pengetőmön, elnyújtott lassú basszgitár. 

Egypár több,mint fájó vadhomály, fújó szentély,
Szádra égő, zsigerkedő, fagyott végű, karaván,
Vonulsz bele, nem kell többé, de mégis igazán!

 

Kondorosi "áldások" 

Összegyűlt most falunk népe,
Határnak egyik, s másik vége!
Magyart magyarral összehoz,
Nemcsak üzlet, hanem a „filosz”! 

Egyformák a szándékok, fejlessz,
Ne csak álmélkodj, de tudni merj,
Ha kell hát nyerj, kösd a karót,
Újdonságból, hejh válaszd a jót! 

Minden jónak vége jó s a legjobb,
A Csárdában nótába kapaszkodj!
Ha Püspököd mondja el az áldást,
Pálinkából a gesztenye csak hálás! 

Rózsa Sándor református ember,
Ilyen nótát hallott már ezerszer!
De ő sem érte meg azt életében,
Hogy nótája a templomig elérjen! 

Felemel az áldás, felemel a lélek,
Sose hátra csak jó előre nézzed!
Mindig emberek váltják a világot,
Ezért kellenek a Püspöki hatások!





GENETIKUS 

Piros, fehér, zöld,
Mindent, mindenhol betölt!
De nem tudja senki micsoda,
A titok a beavatottak joga! 

Misztikus kép, remények,
Kétes erények, másértelem,
Megmagyarázni oly reménytelen,
De kell hozzá az értelem! 

Kémcsövek, minták, képletek,
Izzasztó laborképzetek!
Sokkoló munkamennyiség,
A vége mikor lehet elég! 

Mire lehet való, hovajó?
Megtalálni most helyénvaló!
Tegyél szépet, alakulj oda,
Bármire jó lehet a géniskola! 

Azt kell tudni végre, elég-e!
Veszélyt ad-e, vagy erény-e?
Tisztán lássunk, halljuk a szót,
Hogy megtaláljuk a helyénvalót!



FURCSA FELTŰNŐ

Furcsa ki nemet mond a jóra,
Furcsa ki soha nem talál valóra,
Furcsa kit megtalál a figyelem,
Furcsa hogy csak a szádat figyelem! 

Feltűnő, ha nem nézel előre,
Feltűnő, ki mindent tud felőle,
Feltűnő, ha nem kapod meg tőle,
Feltűnő, hogy kimaradsz belőle! 

Egyszercsak furcsa feltűnő a furcsa,
Egyszercsak nemtudni, kinek mi a kulcsa,
Egyszercsak jól hátranézek mégis,
Egyszercsak feltűnően furcsa leszek én is!



Fújni, dehogy 
Vágom, verem, a hajam elengedem,
Több mint térerő, föllöki a fejem!
Széthullik és összerakom, de nagyon,
Első akkordot a másodikra pakolom! 

Fény szökik a szemembe, bebebebe,
Nagy bugi a zsebembebebebebe,
Vonom húzom, vonom húzom,
Jaj bejójójójó, szétreped a rádió! 

Pereg, pörög, harag mereng de rég,
Szétrándul a véredény, dede mér?
Tamburingatom, karom hozzád elér,
Hátez miér, kinek jó ha bemér! 

Lépcsőn le, oktán felfelé, repülés,
Záródik a pompadúr lefelé, kisülés!
Konflikt kerék körbezár, nem bazár,
Fújni, dehogy, óóóó dejól bezár!!!!


SÍRÓ  BOHÓCOK  
Festett mosoly, alatta egyenes száj,
Titkolt könnyek, nem látszik ha fáj!  

Megtalált boldogság, eltitkolni kár,
Felhőtlen örömök, de nem sokáig már!  

Gyerekes remény, hogy együtt alhatunk,
Óvatos érintés, mit nem fodrozhatunk! 

Valóság nem lehet, mert akkor meghalunk,
Legyen sírás, mit bohócként kapunk! 

De mennyi bohóc mindenhol, ide-oda jár,
Sírnak és sírnak, mert a sok örömmért kár!



TÁNC
 A JÉGBE
 
MI VONZ IDE, GYERE BE!
VARÁZSLATOK MINDENE,
HÉJJA VAN A SZEMIBE. 

BAZSARÓZSA LÓG FELETTE,
DALRA VETKŐZ NAGY REMEGVE,
KETTÉVÁLIK KÉPZELETBE. 

MÉZ SZIVÁROG AJKAMON,
TÁNCOMAT A HÓNAK ADOM,
HÁTRANÉZEK VÉRFARKASON! 

ITT MEGY BE A KÉS A SZÁJBA,
A SMARAGDNAK VÁROSÁBA,
MÉGIS ELÉR A DUNÁBA! 

DE BEVESZEK EGY PIRULÁT,
MENYASSZONYOM
NAGYASSZONYOM,
A TÁNCOMNAK
VÉGE HÁT!


SZARKA ÉNEKE 
Madarat tolláról,
Szarkát muzsikáról,
Kevély hangjáról,
Kényes extázissal járó,
Kimondatlan könnyü,
Bársony élü, forró vérü,
Szeretetlen rózsádat kéri,
Édes ide hullj!!!




Léghajlítók
Kishajó, kisgolyó, csattanó villanó,
Ablakos, nemvagyos, személytelen,
Kockaság ellenes, kötettelenül áll,
Nem mozog, ha kell, ha nem kiabál!
Nagy hajó, több a jó, mélyedőn ül,
Sokkal néz, messzibe vész, ó hegedül,
Tartalék madzagon tartanék felleget,
Ketten fogva, meglehet egybe kell,
Kockaság, elfutón, kiosztva térdepel,
Földbe lábadt lényük az ég felé énekel!



FREDDY

Véraláfutok, rokkolok,
Felveszlek, átspuzolok,
Krézizek, nem spécizek,
Bajuszolás, hátraordítás,
Kirázás a semmiből bele,
Izmolások rángó tengere!  

Dobbanás és tuccanás,
Villanás, kell a kirohanás!
Berekesztő hangolással,
Tovatolás a fellegekbe,
Kifeszítő tömegelőny,
Ráadás az élvezetbe!

  



BOOKRÉTA
Tavaszba futó hervadás,
Messze látó zsibbadás,
Fűvészkertbe csobbanás,
Megtöretett számadás! 
Tóval folyó rétszegés,
Fával bokros szétesés,
Kéjjel vágyott virágok,
Nem adnám e Világot! 






Fel kell ébrednem....A kellemetlen igazság filmzenéje..

Date / Time